Sziasztok!
Nagyon sokáig gondolkoztam, mielőtt megírtam ezt a bejegyzést. Ez a blog már több mint egy éve működik, és eközben mindig lelkesen szerkesztgettem, még akkor is, ha ezt ti nem mindig érzékeltétek. Amikor friss nem is volt, a háttérben én akkor is dolgoztam a designon, a következő fejezeteken, új ötleteken. De mint azt mindenki észrevehette, egyre ritkábban voltak frissítések. Ennek mindig megvolt a maga oka. Általában egyéb, hétköznapi gondok, mint az érettségi, a szalagavató, a ballagás...
Aztán nemrég újra lelkesen vetettem bele magam az írásba, és megint gyakoribbá váltak az új fejezetek, új történetek. Ötletekben most sincs hiány, csak úgy zengnek a fejemben az új történetek sztorijai, és a már meglévők folytatásai. De mindig van egy de...
Elkezdődött az egyetemi élet, ami először nagyon lazának tűnt, de ahogy közeledik a vizsgaidőszak, egyre rosszabb a helyzet. Ha írok, azért van bűntudatom, mert nem tanulok. Ha pedig tanulok, akkor azért van bűntudatom, hogy nem írok. És ennek az lett a következménye, hogy egy viszonylag radikális megoldást választottam a problémára.
De hangsúlyoznám: NEM, AZ OLDAL NEM FOG MEGSZŰNNI!!! Ideiglenes szünet áll be a működést illetően. Ez azt jelenti, hogy nem lesznek konkrét, célzott frissítések a történeteimhez.
Pályázatokon indulni fogok, azoknak a linkjét majd mindig felteszem, illetve az azokra alkotott műveim is. Új pályázatokon már nem hiszem, hogy indulni fogok, ez csak azokra vonatkozik, amikre már amúgy is jelentkeztem. Karácsonyi meglepetésre valószínűleg számíthattok, szóval nézzetek majd fel azért néhanapján!
Ezenkívül én magam is indítottam egy pályázatot, amire jelentkezhettek, és az ott beküldött műveket is olvasgathatjátok, biztos vagyok benne, hogy remek novellák és versek fognak születni.
Zárásként még megjegyezném, hogy úgy érzem, a lelkemnek is szüksége van erre a szünetre. Hiszem, hogy a történeteim sokkal jobbak lesznek, ha most egy kicsit nem írok, hanem hagyom, hogy minden történet teljessé váljon bennem, és minden részlet összeálljon. Vannak az írással kapcsolatos vágyaim és álmaim, és ezért dolgozom rajta, hogy minél jobb legyek, hogy minél érdekesebb, izgalmasabb és szebb írásokat adhassak nektek. De ehhez még érnem kell, ezzel tisztában vagyok. Mind fogalmazásilag, stílusban, mind helyesírásban van hova fejlődnöm, és azt is tanulnom kell, hogy minél alaposabban ki tudjam dolgozni a történeteimet már előre, mert szerintem ez fontos ahhoz, hogy összeálljon az egész. Szükségem van arra, hogy minden karakterem a legjobb barátommá váljon, akiről mindent tudok. Rengeteget kell fejlődnie a dialógusaimnak, és jobbá kell válnia a leírásaimnak. Meg kell tanulnom, hogy egy-egy jelenetet hogyan tudok részletesen, mégsem nyújtottan, hanem érdekesen átadni. És úgy érzem, van valami, amit először be kell fejeznem ahhoz, hogy minden jó legyen. És ezekhez a dolgokhoz most háttérmunkára van szükségem, olyanra, aminek ti csak közvetve vagytok részei. Meg kell ismernem a saját gyengeségeim és a saját határaim, elő kell rángatnom magamból a kitartásom utolsó cseppjeit is. Ehhez van szükségem arra, hogy a lelkem rendben legyen.
Azt hiszem ennyi. Természetesen a kritikáknak, hozzászólásoknak, biztatásoknak közben is örülni fogok, ezért nyugodtan írjatok nekem chat-ben, hozzászólásban, vagy akár e-mailben (mihoczym@freemail.hu) A ti véleményetek nagyon sokat jelent nekem. Azt hiszem, eddig sem bírtam volna ki, ha nem vagytok. A rengeteg dicséret, amit kaptam mindig melengette a szívem, és arra sarkallt, hogy folytassam. Tudom, hogy ez ezután is így lesz. :)
Ha pedig valaki biztos akar lenni benne, hogy semmiről sem marad le a szünet közben sem, írjon nekem, és most már tényleg elindítom azt a bizonyos hírlevelet. Aki e-mailben jelzi nekem, hogy szeretne feliratkozni a hírlevélre, annak az e-mail címét elmentem (ünnepélyesen fogadom, hogy semmilyen más célra nem használom, még továbbküldős leveleket sem küldök, és a címet bizalmasan kezelem, harmadik személynek nem adom ki. :D), és amikor bármilyen változás van, frissítés, esetleg a szünet vége, akkor írok neki e-mailt. :D
Amint vége a szünetnek, visszatér az Elmerülve a varázsban, A lélektükrök királya, a Rómeó és Júlia újrajátszva, a New Sun... Lizi, Darian, Angelus és Nasir tehát nem tűnnek el, kalandjaik tovább folytatódnak egy másik idősíkon, ahol pillanatnyilag megállt az idő, és amikor a szünet véget ér, minden visszatér a normális kerékvágásba.
Nos, azt hiszem, ennyi. Ezt akartam elmondani. Remélem, ezzel nem okozok nektek nagy csalódást, és ha a szünetnek vége, ti is visszatértek, és megnézitek magatoknak az új Deszyt. És ha a sors is úgy akarja, tetszeni fog, amit láttok, vagyis amit olvastok. :D
Tehát a búcsú csak időleges, nem végleges.
Puszi:
Deszy
