Rómeó és Júlia újrajátszva
Nem mindennapi mozidélután
Rómeó és Júlia. Soha nem szerettem ezt a történetet! – gondolta Jacob, miközben a kanapé felé pillantott. – Ennél nyálasabb sztori még nem volt az irodalomban, és sokan még rajonganak is ezért a giccsért.
- Jake, gyere már! Kezdődik a film! – kiáltotta egy csengő hang.
A férfi arcára öröm ült ki, amikor meghallotta ezt a hangot, mint mindig. Kellemesen borzongató. Végigsimogatta Jake minden porcikáját, akár a selyem. Nem hallott még szebb hangot. De olyat se, ami több aggodalomra adott okot. Még mindig nem hitte el, hogy eltelt hét év azóta, hogy először megpillantotta élete értelmét. Az érzés, ami akkor elfogta, még mindig nem múlt el. Nem halványodott el, és soha nem is fog.
De a legfurcsább a megszólítás volt, amivel Renesmee illette. Jake… Nem Jake bácsi, még csak nem is Jacob. Jake. Mert hiába tűnik úgy, hogy ez a hét év nagyon gyorsan elröppent, vannak dolgok, amiket nem tud megszokni ebben az új helyzetben. A kis Nessie immáron felnőtt, és nem kezelhetik gyerekként. Ezt a lány ki is harcolja magának, így például amióta betöltötte hetedik életévét, mindenkit tegez. Ebből nem enged. Persze erre is van logikus magyarázata. Ügyelni kell a látszatra, és hogy nézne ki, ha egy tizenhét éves lány Jake bácsinak hívná őt?
Annak, hogy Nessie ilyen gyorsan felnőtt, megvoltak az előnyei. Végre nem kellett bújtatni az ismerősök elől, hiszen már nem nőtt rohamosan, mint eddig. Nagynénjei majd’ kibújtak a bőrükből, amikor először vihették el tűsarkút vásárolni. Nessie végre elkezdhette azt az utat, amit neki szánt a sors. De Jake pillanatnyilag ezeket az előnyöket nem érzékelte. Egyre csak ugyanazok a gondolatok peregtek az agyában: Hogyan mondja meg a lánynak, hogy szereti? Hogyan értesse meg vele, hogy ő jelenti az egész életét? Mi lesz, ha nem viszonozza az érzelmeit? A vallomása mindent tönkretehet, pedig ő nem tud nélküle létezni.
Minden kétsége ellenére azonban azt is tudta, hogy már nem sokáig halogathatja a vallomást. Renesmee már felnőtt nő, még akkor is, ha ezt az agya egyelőre még nem dolgozta fel. A teste azonban annál inkább. Több mint hét éve élt cölibátusban, és soha nem bánta, hogy ilyen nehéz út állt mögötte. Egyetlen percben sem gondolt arra, hogy bárki mással megosszon szerelmes perceket, bevésődését kivéve. Ez pedig egészen eddig a pillanatig abszurdnak tűnt. De most… Renesmee minden porcikájában nővé érett, a legszebbé, akit Jake valaha látott. És ő is csak férfi, az istenért!
- Jössz már? – kérdezte Renesmee türelmetlenül.
Jake nem tehetett mást, lassan a kanapéhoz sétált, ledobta magát a párnák közé, és felkészült élete talán leghosszabb másfél órájára. Az biztos, hogy nem fog tudni a filmre koncentrálni, miközben Ő itt ül mellette. Főleg így, hogy utálja a történetet. A hormonjai külön életet kezdtek élni, amikor a lány mellette volt, és hihetetlen erőfeszítésekbe került, hogy ezt nem hozta a lány tudomására. A gyomorgörcse nem akart múlni, ezért megpróbálta a gondolatait másfelé terelni.
- Fogsz sírni? – kérdezte kíváncsian a lánytól.
Nessie erre hatalmasat kacagott, mintha ez lett volna a legnagyobb őrültség, amit hallott.
- Hogyan sírhatnék rajta, amikor már kb. kétéves korom óta ismerem a végét? Elég időm volt feldolgozni a traumát, amit nyújt. Legalább négyszer olvastam már Shakespeare minden drámáját.
- De a Rómeó és Júliáról beszélünk! Nincs olyan nő, aki kibírná sírás nélkül!
- Én különleges vagyok – válaszolta büszkén Nessie miközben benyomta a Play gombot a távirányítón. – Most is csak azért nézem, mert Anya ragaszkodott hozzá – forgatta meg a szemeit, mintha ennél unalmasabb dolgot még soha nem kért volna tőle Bella.
- Igen, valóban az vagy. Különleges… – suttogta halkan Jake, és maga elé meredt, mint aki mélyen a gondolataiba merült.
Nessie hallotta, amit suttogott, és nagyon jól esett neki. Anélkül, hogy Jake észrevette volna, oldalra sandított, hogy lássa a fiú arcát. Az övé elpirult, efelől semmi kétsége sem volt. Úgy tűnt, valamiért ideges. Nem mérgesen, hanem úgy, mintha valami aggasztaná. Üveges tekintettel meredt a képernyőre, mintha nem is tudná, mi történik körülötte. Hogy lehet, hogy nem veszi észre, hogy már rég nem a bácsikájaként néz rá? Most is, hogy itt ül, alig bírja ki, hogy titkon ne érjen hozzá a férfihez. De persze tudta, hogy nem lehet semmi esélye nála. Jake persze imádta, de hogyan is tekinthetne rá nőként, amikor nemrég még ő pelenkázta? Nem, erre nem is akart gondolni se! Visszafordította fejét a film felé. Már túl voltak a főcímen és a prológus felén.
Jacob gondolatai is e körül a téma körül forogtak, de persze Nessie ezt nem sejthette. Kölcsönösen szerették egymást, de egyikük sem merte ezt bevallani a másiknak. Mindketten próbáltak a filmre koncentrálni, és a szerelemre nem gondolva figyelemmel kísérni a valaha született legromantikusabb történetet. Lehetetlen feladat. Akarva-akaratlanul egymásra pillantottak néha, de arra gondosan ügyeltek, hogy ezt a másik ne vegye észre.
Jake idegességében a lábát rángatta, fel-le járt, míg végül a térdük összeért. Ez volt az a pillanat, amikor először néztek igazán egymásra a film alatt. Addig sikerült elkerülniük, hogy a másik észrevegye, hogy nem a film az, ami leköti őket. Különleges, döntő pillanat volt mindkettejük életében. A tekintetük egymásba olvadt, és a világ mintha megszűnt volna létezni körülöttük.
Azt sem hallották, ahogy a háttérben a kórus zengi, zengi a dalt, ami akár róluk is szólhatott volna.
„Immár szeretik egymást mind a ketten,
Rokon-szemükbe lobbadoz a láng.
De a fiú a harctól visszaretten,
És szörnyű gát ijesztgeti a lányt.”
- William Shakespeare: Rómeó és Júlia - 1. felvonás, 5. szín
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése